A koldusok manapság ugyanúgy hozzátartoznak a városképhez, mint a Parlament vagy a Lánchíd. Sosem lehet tudni, mikor vernek át. Van, aki többet keres egyetlen hét alatt, mint mások egész havi munkával. S akkor még nem beszéltünk a koldusmaffiáról, a szervezett kéregetőkről, akik rafináltabban működnek, mint Twist Olivér és csapata. 

Régen az ember elsétált a koldus előtt, adott neki valamicskét, elvárta volna  persze, hogy a koldus legalább a szemébe nézzen és tekintetével üzenjen, hogy látja és hálás érte, a baj azonban akkor kezdődött, amikor az ember kedvenc koldusa (mellesleg féllábú ember) a Flórián téri aluljáróban, egy verőfényes napon lábat váltott. Tehát csalt.

Látjuk ezt mi is, tízéves gyerekek a zebrákon piros jelzéskor, a kapualjban, áruházak előtt, vendéglői asztaloknál kéregetnek; a lakosság súlyos dilemma elé került: ha nem ad, a lelkiismerete sohasem tisztul meg, ha viszont ad, akkor osztozik a bűnben.

Magyarországon a bérkoldulást nem szabályozza törvény. Pedig az ebből származó haszon tetemes, amely nemcsak büntetőjogi, de másféle problémákat is felvet.

Azok,"akik egy urat szolgálnak", félreérhetetlenül és egyértelműen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, pozíciójuk ugyanaz, mint a stricik által futtatott lányoké: kitartottak. A koldusmaffia létezik, s egyre jobban funkcionál.

Kemény a harc, mert az alvilág más területein dolgozó "üzletemberek" is felismerték, nem kevés az, amit a kéregetésből össze lehet hozni. Ez a jól behatárolható bűnözői kör hajléktalanok igazolványait és adatait felhasználva cégeket alapít és csalásokat követ el. Budapesten van olyan hajléktalanszálló, ahová 72 cég van bejegyezve, ezeken persze nem lehet behajtani a többszáz milliós adósságokat. Akad hajléktalan, aki egymaga 114 céget hozott létre, s ezektől több mint ezer másik vállalkozás fogadott be fiktív számlákat, ami három év alatt kétmilliárd forint adóbevételtől fosztotta meg az államot. 

Nem hivatalos vélemény szerint Budapesten legalább négy koldusmaffia dolgozik, ezek tömörítik a kéregetők nagy részét. A szervezők főként a hajléktalanok köréből toboroznak, de szép számmal hoznak külföldről is bérkoldusokat, akiket időről időre "frissítenek", nehogy túlságosan megszokott legyen az arcuk az aluljárókban. 

Azt nem bánják, ha a "munkás" jobban szereti az italt a kelleténél, hiszen ez is függőséget jelent. De repül az, aki nap mint nap csontrészeg, ez ugyanis rontja az üzletet. Alaposan ellenőrzik a koldusokat, s könyörtelenül megtorolják, aki saját zsebre dolgozik, és nem adja le a bevételt az "igazgatóságnak". Ezek a szigorú szabályok biztosítják a rendszer profi működését, zavartalan terjeszkedését..