A perbeli önkormányzati lakás korábbi bérlője a felperes nagyapja, K. I. volt. Ebben a lakásban lakott a bérlő házastársa - K. I.-né -, valamint a bérlő gyermeke és annak házastársa is, amikor megszületett a felperes 1976. február 13-án. A szülei 1982-ben elköltöztek a lakásból, a felperes azonban továbbra is a nagyszüleivel lakott ebben a lakásban. K. I. halálát követően - 1987-ben - a lakás bérlője a házastársa lett, így a felperes most már csak a nagyanyjával lakott a lakásban.

A felperes nagyanyjának 1999. július 9-én bekövetkezett halála után kérte a polgármesteri hivatal az alperestől a bérleti jog folytatására való jogosultságának megállapítását, de ezt az alperes megtagadta.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy nagyanyja halála után ő jogosult a bérleti jogviszony folytatására.

Az alperes a kereset elutasítását, viszontkeresetében pedig a felperesnek a bérlemény kiürítésére való kötelezését kérte.

A bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest a bérlemény kiürítésére. Az ítélet indokolása szerint a felperes édesapja a házastársával együtt 1982-ben elköltözött a lakásból, így a néhai bérlő halálakor már nem lakott a lakásban, ezért a felperes nem tekinthető jogszerűen befogadott gyermektől született unokának, és így a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 21. §-ának (2), 32. §-ának (2) és 76. §-ának (4) bekezdése értelmében nem jogosult a bérleti jogviszony folytatására. A bíróság ítéletében utalt a Legfelsőbb Bíróság Pfv. V. 22.626/1996/5. számú eseti döntésében kifejtettekre.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozott. Azt állította, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 220. és 221. §-aiban foglalt indokolási kötelezettségét, valamint tévesen értelmezte és alkalmazta az Lt. 21. §-ának (2), 32. §-ának (2) és 76. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat. Álláspontja szerint az Lt. azt nem mondja ki, hogy a jog-szerűen befogadott gyermeknek a bérlő halála időpontjában is a bérleményben kell laknia ahhoz, hogy a bérlő unokája jogosult legyen a bérleti jogviszony folytatására.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A másodfokú bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésére utalással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, tehát teljes mértékben elfogadta annak indokolását. Emiatt a Pp. 220. és 221. §-aiban foglalt eljárási szabálysértés - a másodfokú bíróság ítéletének indokolási hiányossága - nem állapítható meg.

Az anyagi jogszabályok megsértésére azonban alappal hivatkozott a felperes.

Az Lt. alapján a lakásbérleti jog folytatására az jogosult, akinek ezt a jogát a törvény elismeri. Önkormányzati lakás esetén a bérlő házastársa, gyermeke, jogszerűen befogadott gyermekétől született unokája, valamint szülője részére teszi lehetővé a bérleti jog folytatását, ha a bérlő befogadta, és a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott.

E személyek befogadásához a bérbeadó hozzájárulására nincs szükség [Lt. 32. § (2) bek. 21. § (2) bek.].

Az Lt. 76. §-ának (4) bekezdése szabályozza azt a helyzetet, amikor valaki az e törvény hatálybalépésekor állandó jelleggel jogszerűen lakik a lakásban, és úgy rendelkezik, hogy az ilyen személynek nem kell kérnie az Lt. 21. §-ának (2) bekezdésében szabályozott bérbeadói hozzájárulást, a bérlő halála esetén azonban a lakásbérleti jogot csak az e törvény szabályainak megfelelően folytathatja.

Az nem volt vitás, hogy a felperes az Lt. hatálybalépésekor állandó jelleggel jogszerűen lakott a lakásban, miután édesapját - a bérlő gyermekét - a bérlő befogadta, a felperes az együttélés alatt “oda született”, azóta életvitelszerűen ott lakik, tehát jogosult a lakásbérleti jog folytatására akkor is, ha szülője a bérlő halálakor már nem lakott a lakásban.

A Legfelsőbb Bíróság Pfv. V. 22.626/1996/5. számú ítélete eltérő tényálláson alapul, mert nem jogszerűen befogadott gyermektől, az együttlakás ideje alatt született unoka bérleti jogviszonyának folytatása volt a jogvita tárgya.

E határozat tartalma tehát a jelen jogvita eldöntése szempontjából nem irányadó.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltozatta, a viszontkeresetet elutasította, és megállapította a felperes bérleti jogviszony folytatására való jogosultságát. (Legf. Bír. Pfv. III. 21.773/2000.).

• Házassági vagyonjog

• Építés alatt álló ház vásárlási teszt

• Építési telek vásárlási teszt

• Épülő társasházi lakás vásárlási teszt

• Mezőgazdasági ingtalan adás-vétel teszt

• Társasházi lakás vásárlási teszt