FőoldalSportÜgyvédkeresőJogiprogramKresztesztJuniorEgyetem

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Új felhasználó vagy? Regisztráció
Elfelejtett jelszó
HÍRLEVÉL
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy időben értesüljön a legfrissebb híreinkről és szolgáltatásainkról.
TESZTEK
ÜGYVÉDKERESŐ
JOGIPROGRAM


Drogriadó Angliában

Joe alig múlt tizenöt éves amikor az édesapja kérésére beszállt a családi üzletbe. Egy idő után kizárták az iskolából, így már főállásban segített veterán díler apjának. “Unatkoztam és menő dolog volt az apámnak segíteni. Mindig vett nekünk egy csomó mindent, így segíteni szerettem volna.” –mondja a most tizenhét éves Joe. Két éven keresztül szállított heroin és crack tasakokat apja vevőinek, melyekért akár húsz fontot is fizettek. Mikor öccse Daniel betöltötte tizenötödik évét apjuk őt is bevette a bizniszbe. “Nem tehettem mást. Az apám kért rá. Könnyű pénzszerzés és szeretem. Most vehetek cuccokat magamnak és csajokat is szerzek.” –vallotta a fiatalabb fiú.  Mindezt százötven fontért tették, amit apjuk adott nekik az olykor négyezer fontos heti bevételből. A fiúk Anglia egyik nagyvárosának kies és elhanyagolt részéről származnak.  Az alapvető oktatás és mindenféle lehetőség hiányában, a drogkereskedelem az életformájukká vált. “Vannak még olyan emberek mint én meg az öcsém, Semmi más lehetőségünk nincs, akkor miért ne? Tudom, hogy helytelen, de mi mást csinálhatnék?” –mondja Joe.

Nem ők az egyetlen gyerekfutárok a kiterjedt britt fekepiacon, még csak nem is a legfiatalabbak. A tanulmány szerint számos gyermek és fiatalkorú dolgozik a kábítószer iparban és ez a szám csak emelkedik. A tanulmányt egy csoport kriminológus és drogszakértő készítette. Közel két éves munkával, titkos találkozókon készítettek riportokat több kábítószerkereskedővel. (szám szerint hatvannyolccal) A dílerek olyan titkokba avatták be a kutatókat, hogy kikkel dolgoznak, miért teszik amit tesznek és hogyan kerülik el a hatóságokkal való összeütközést.  Sokkoló eredményre jutottak.

Tizenkét(12!) éves gyerekek kábítószert árulnak. Nagy részük futárként tevékenykedik és lógnak az iskolából, hogy kielégítsék klienseik igényeit. Javarészük már 16 éves kora előtt kikerül az oktatásból. A dílereket példaképként csodálják. Irígykednek a sok pénzre amit keresnek. Arról álmodoznak, hogy egyszer majd felülmúlják főnöküket, aki legtöbbször az apjuk vagy a bátyjuk. Egyre több kereskedő toboroz tinédzsereket figyelőnek és szállítónak, azt gondolván, hogy az életkoruk miatt kevésbé keltik fel a rendőrség figyelmét. Egy részük gyermekotthonban töltöte gyerekkorát, vagy csonka családból származik. Nagyvárosok lepattant kerületeiből jönnek. Vannak olyan városrészek ahol a gyerekek annyira elszántak, hogy akár ingyen is dolgoznak, hogy megvessék a lábukat a kábítószer üzletben. Azzal magyarázzák tevékenységüket, hogy szeretnének anyagi biztonságot teremteni maguknak. A legális lehetőségek, iskolázottságuk és helyzetük miatt nem léteznek számukra, így kénytelenek illegális módon pénzt keresni. Néhány tizenhét – tizennyolc évesnek már gyereke is van. “Nem szerződtetnek sehová, munkát nem találok viszont pénzt kell keresnem. Elmentem egy dílerhez és megkérdeztem, hogy nem segíthetnék-e neki? Igent mondott és azóta neki dolgozom. Van egy lányom.” –mondja egy 17 éves fiú. Ilyen háttérrel érthető, hogy a drogkereskedelem érdekesebb számukra, mint a plázákban és játéktermekben lógás, nem beszélve arról, hogy így annyi pénzt keresnek mint semmi más munkával. Különösen jellemző a gazdaságilag kevésbé fejlett területekre, ahol az újságkihordáson kívül nem találnak egyéb munkát.

A jelenség nem egyedülálló. A nyolcvanas években száz-százötvenezer fiatalkorú élt a drogkereskedelemből New Yorkban, amikor betört a crack a piacra. A hatvan oldalas tanulmány kitér olyan részletekre is, hogy hogyan bérelnek lakásokat megkenve a főbérlőt aki ezért megengedi, hogy naponta akár kétszáz drogfüggő is megforduljon lakásában a napi adagjáért. Úgy gondolják, hogy nem kell tartaniuk a rendőrségtől. A megkérdezettek szerint a kábítószer kereskedelem kevésbé veszélyes mint a bűnözés más ágai. A rendőrség munkája egyre nehezebb, mert a mobiltelefonoknak köszönhetően a dílerek lakásból árulják a drogot futárokat küldve az utánpótlásért és a pénzért. A tanulmány a kialakult helyzetért a rendőrség és a drogkereskedők kétes kapcsolatát is hibáztatja, mivel  az üzletből még ha közvetve is, de a helyi lakosság is hasznot húz, így a rendőrök elnézöbbek a dílerekkel.

“Mindenre költöm a pénzem: kocsikra, ruhákra, nőkre. Megesküdtem Istennek, hogy úgy fogok élni mint P.Diddy. Egyszerűen szeretem, szeretem ezt csinálni. Még fiatal vagyok. Az unokatesóim mind lehorgonyoztak, de én csütörtöktől vasárnapig belevetem magam az éjszakába és bármit megtehetek, iszunk, sokat.” 

Szerző:
Oláh Dániel