FőoldalSportÜgyvédkeresőJogiprogramKresztesztJuniorEgyetem

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Új felhasználó vagy? Regisztráció
Elfelejtett jelszó
HÍRLEVÉL
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy időben értesüljön a legfrissebb híreinkről és szolgáltatásainkról.
TESZTEK
ÜGYVÉDKERESŐ
JOGIPROGRAM


Matyó népviselet
Mezőkövesd lakói, a matyók népviselete, hímzéstechnikája egészen különleges sajátosságokat mutat. Annak ellenére, hogy Mezőkövesd a legszegényebb térségek egyike volt, színes és pompás viseletük jómódúságot sugallt.

Az 1870-es években kezdtek hímezni, először csak lepedővégeket, később a legénying lobogós ujját, majd pedig a surc-nak nevezett, keskeny női vagy férfi kötény alját.
Eredetileg egyszerű vászonhímzéseket használtak piros és kék, fénytelen pamutfonallal. A legismertebb motívumok a rózsa, a "cipe" (cipő), a madár (kedvelt volt a kakas motívum), a "macskafark", azaz csigavonal, valamint a körök, bimbók voltak. A kompozíció tömör, zsúfolt volt: bokorminta, vagy végtelen sor. A középen lévő nagy rózsákat alul és felül kisebb motívumok (pl. páros "cipe"-k, összekötő hurok, vagy csigavonal) egészítették ki.

Később a férfi szűcsök által (un. szűcshímzéssel) készített bőrruhákat díszítő "matyórózsa", "szívrózsa", "cserfarózsa", tulipános levelek, bimbók használata is hatott a női hímzésre. A motívumoknak tengelyes (egy tengelyből ágaznak ki a levelek, virágok), vagy térkitöltő (egymástól független, egymás mellé rajzolt díszítőelemek) elhelyezésűek lettek. A pamut- és gyapjúfonal mellett tarkább, fényesebb szűcsselyemmel is kezdtek dolgozni, s áttértek a több szín használatára. Eleinte 5 színnel (piros, kék, sárga, zöld, fekete), később még többel (a piros és a zöld más árnyalataival, valamint a lilával kiegészítve az előbbieket) hímeztek.

Minden színnek volt jelentése. A fekete a matyó viseletben a föld színe, melyből a termés, az élet sarjad. A piros az öröm, a sárga a nyár, a Nap színe, a kék a bánaté, az elmúlásé. Az első világháborút követően jelent meg a matyó hímzésben a zöld, mint a gyász színe. A háború halottaira való emlékezésül zöld folyókával hímezték körül a kötényeket. A matyó hímzés összképe úgy hatott, mint a zöld mezőben tarkálló virágok.

A hímzéseket ún."íróasszonyok" tervezték, rajzolták elő, s terjesztették. A matyó "íróasszonyok" legismertebb képviselője Kis Jankó Bori (1876-1954.) volt, aki kiérdemelte a "népművészet mestere" címet, s magas állami kitüntetésben részesült.

Szerző:
Pécsváradi Luca