Petőfi-Tisza-áradás. Noha az "esemény" az idén úgy tűnik elmarad, a probléma azért nem újkeletű. Azt gondolnánk, hogy több, mint száz évvel a vers megírása után alapvetően megváltozott a helyzet. Bizonyos értelemben - ha a Tisza szabályozására, vagy a gátrendszer kiépítésére gondolunk - akkor valóban így van, de a legutóbbi áradással okozott károk azt mutatják a vízpartok mentén néha elfeledkeznek bizonyos rendelkezésekről.

A hatályos szinte költői elnevezésű a " hullámterek, parti sávok, vízjárta, valamint fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról és hasznosításáról" rendelkező kormányrendelet szerint a parti sávban, illetőleg hullámtéren csak kivételes esetben emelhető építmény. A jogszabály még azt is meghatározza, hogy külterületen a parti sávban gyepgazdálkodás folytatható. A hullámtérben pedig - amely a mederből kilépő árvízek és jég levezetésére szolgál, és az un. nagymeder része - gazdálkodást mindenki kártalanítási kötelezettség nélkül, csak a saját felelősségére folytathat. 
Mindez csak azért érdekes, mert a Petőfi óta híressé vált árhullám menetrendszerűen megérkezett.
Sajnálatos lenne, ha megérkeznének azok a drámai sajtófotók is, amelyek összedőlt házakat, úszó konyhaszekrényeket, mindenüket elvesztett embereket ábrázolnának - olyan helyen, ahol építkezniük sem lett volna szabad.