Az ittas vádlott veszekedés közben a súlyosan ittas sértettet a lakóházuk harmadik emeletének a korlátján átemelve közel 10 méter magasból megkísérelte a földre ledobni. A ruhájánál fogva felemelte és közben azt mondta neki, hogy kivágja, ledobja. A sértett felsőteste már a korláton kívül volt, amikor a vádlott élettársa mindkettőjüket visszarántotta. A vádlott tovább fenyegetőzött és még kétszer megpróbálta a sértettet a korláton átemelni, de az élettársa mindkétszer ebben megakadályozta. A további próbálkozással a szomszéd közeledése miatt felhagyott, de sértettet még többször megrúgta.

A megyei bíróság 2000. január 26-án meghozott ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében, s ezért 4 évi börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést, elsősorban az önkéntes elállás okából történő felmentésért, másodlagosan a cselekmény enyhébb minősítéséért és a büntetés enyhítéséért.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet felülbírálva azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartva folytatta le az eljárást, és a tényállást helyesen állapította meg.

A védő a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a vádlott élettársának a karjában volt a gyermeke, s egyébként is gyenge volt ahhoz, hogy a vádlottat a szándéka véghezvitelében megakadályozza. A vádlott, ha akarta volna, befejezhette volna a cselekményt. Így a vádlott önkéntes elállása folytán maradt el a bűncselekmény befejezése, ezért emberölés kísérletéért nem büntethető.

A védő álláspontja szerint a minősítés is téves, mivel kétséges, hogy a leeséstől életveszélyes sérülés vagy a sértett halála bekövetkezett volna, ezért a cselekmény az önkéntes elállás nélkül is csak súlyos testi sértés bűntettének kísérlete lenne, mivel a kétséget a vádlott terhére értékelni nem lehet.

A Legfelsőbb Bíróság szerint azonban mindkét érvelés téves. A vádlott kijelentéseiből egyértelmű, hogy a sértettet le akarta dobni, azért, hogy az meghaljon, s ennek véghezvitelében a vádlott élettársa akadályozta meg. Az, hogy a vádlott a közbeavatkozás után még kétszer újra kezdte a cselekményt, valamint az, hogy utána a szomszéd is közeledett, azt igazolja, hogy a vádlott nem önként, saját akaratából , hanem a külső körülmény kényszere, illetve fenyegetés hatására állt el a további kísérletezéstől.

A cselekmény minősítését az határozza meg, hogy az elkövetőnek mire irányult a szándéka, nem pedig az, hogy a szándékolt eredmény biztos vagy bizonytalan. A tényleges szándék szerinti minősítéshez elegendő az, hogy a szándékolt eredmény bekövetkezésére reális lehetőség legyen.

A vádlott cselekményének meghatározó jellemzője, hogy a vádlott ölési szándéka és a cselekmény végrehajtása nem volt erőteljes, ennek folytán az ölési magatartásból sérülés sem keletkezett, ezért annak, hogy a cselekmény távoli kísérlet volt, nagy nyomatéka van.

A kiszabott főbüntetés ehhez képest a szükségesnél súlyosabb, ezért a Legfelsőbb Bíróság a börtönbüntetés tartamát 3 évre enyhítette. ( Legf. Bír. Bf. III. 1035/2000.sz.)

(szerkesztett változat)

• Házassági vagyonjog

• Építés alatt álló ház vásárlási teszt

• Építési telek vásárlási teszt

• Épülő társasházi lakás vásárlási teszt

• Mezőgazdasági ingtalan adás-vétel teszt

• Társasházi lakás vásárlási teszt